I. A TANTÁRGY MEGHATÁROZÁSA

A magyar nyelvnek a Muravidék nemzetiségileg vegyesen lakott területén különleges státusa van. A magyar anyanyelvű diákoknak ez az ún. első nyelve, a szlovén anyanyelvű diákoknak pedig az ún. második nyelve. A nem magyar anyanyelvű diákok nemcsak az iskolában, a tanítás folyamatában ismerkednek meg vele, hanem mindennapi életük szerves része a magyar kisebbség nyelvével, kultúrájával, magyar nyelvű médiájával való érintkezés. Magyarország közelsége, egyre vonzóbbá válása kereskedelmi, gazdasági és turisztikai vonatkozásban is indokolja e nyelv tanulását. A két ország egyidejű EU-csatlakozása következtében a továbbtanulás és munkavállalás szempontjából is fontos a régió nyelveinek ismerete.

Mivel a Muravidék vegyes nemzetiségű területén a szlovén mellett a magyar is hivatalos nyelv, bizonyos munkahelyek betöltésének feltétele is a magyar nyelv ismerete.

A tantárgy keretében elsősorban kommunikáció központú nyelvoktatás folyik, de a diákok a tantárgy keretében szakmájuk végzéséhez szükséges kompetenciákat is elsajátítanak, valamint betekintést kapnak a magyar művelődéstörténetbe. A tantárgy a korábbi tanévek anyagára, követelményeire és tapasztalatára épül, egyenes folytatása az általános iskolai tanításának. Az egynyelvű, szlovén általános iskolából érkező diákokkal célszerű az első évfolyamon belső differenciálással, individuális program szerint haladni.

A tantárgy célja, hogy a III. évfolyam végére a diákok eljussanak a B1 szintre (lásd a mellékletet).

A tantárgy összóraszáma 210 óra, ami évfolyamonként 70 órát jelent.

II. A tantárgy céljai

1. ÁLTALÁNOS CÉLOK

1.   A diákok pozitív viszonyt alakítanak ki az őshonos magyar nemzetiség nyelve és kultúrája iránt.

2.   A diákok haladó szinten elsajátítják a (regionális) köznyelvet.

3.   A diákok elsajátítják a társas-társadalmi tevékenységekhez, elsősorban a mindennapi élethez, valamint szakmai életük végzéséhez szükséges nyelvi kommunikációs képességet, a kulturált nyelvi magatartást.

4.   A diákok fejlesztik együttműködési készségüket, nyelvtanulási stratégiájukat.

5.   A diákok megismerkednek néhány magyar irodalmi művel, betekintést nyernek a magyar kultúrába.

2. FUNKCIONÁLIS CÉLOK

A kommunikációs szándékokat és fogalomköröket mind a négy készségterületen fejlesztjük, illetve a fogalomkörök egy része az oktatási célok megvalósításakor jelenik meg hangsúlyosan.

KOMMUNIKÁCIÓS SZÁNDÉKOK

A diák:

Társadalmi érintkezéshez szükséges kommuni- kációs szándékok	- tud: köszönni, elköszönni, megszólítani, bemutatkozni, érdeklődni valami iránt, érdeklődésre reagálni, engedélyt kérni és arra reagálni, megköszönni és köszönetre reagálni, bocsánatot kérni és arra reagálni, gratulálni, jókívánságot kifejezni és arra reagálni;
Érzelmek kifejezésére szolgáló kommunikációs szándékok	- tud: örömet, csodálkozást, bánatot, sajnálkozást kifejezni;
Vélemény kifejezésére szolgáló kommunikációs szándékok	- ki tud(ja) fejezni: véleményét és tud más véleményére reagálni, egyetértését és egyet nem értését, tetszését és nemtetszését, kívánságot, képességet, szükségességet, lehetőséget;
Infomációcseréhez kapcsolódó kommu- nikációs szándékok	megnevez és leír dolgokat, elbeszél eseményeket, személyeket jellemez, információt kér és ad, igenlő vagy nemleges választ ad;
A partner cselekvését befolyásoló kommu- nikációs szándékok	kifejez kérést, tiltást, felszólítást, segítséget kér és segítségkérésre reagál, javaslatot tesz és javaslatra reagál, meghívást fejez ki és arra reagál;
Interakcióban jellemző kommuniká- ciós szándékok	visszakérdez, ismétlést kér, kifejezi nem értését, felkér pl. hangosabb vagy lassúbb beszédre.

FOGALOMKÖRÖK:

• cselekvés, történés, létezés kifejezése
• birtoklás kifejezése
• térbeli és időbeli viszonyok
• mennyiségi és minőségi viszonyok
• modalitás
• esetviszonyok
• logikai viszonyok
• szövegösszetartó eszközök

BESZÉDÉRTÉSI KÉSZSÉG FEJLESZTÉSE

A diákok beszélt művészi és nem művészi szövegeket hallgatnak/néznek meg és fogadnak be.

• Beszélgetéseket, beszédgyakorlatokat hallgatnak/néznek meg, kiszűrik az információkat és a lényeges mozzanatokat.
• Fejlesztik a kritikus, logikus gondolkodás, a következtetés és értelmezés készségét.

A diák:

Óravezetés, interakciók	megérti tanára és társai beszédét, a munkához szükséges utasításokat, azokat tudja követni;
Hallott monologikus szövegek és a tömegkommunikáció szövegeinek értése	megérti egyszerűbb szövegek lényegét, bennük a számára fontos adatokat megérti és megkeresi, megért egyszerűbb nyilvános közleményeket, reklámszövegeket, tévé- és rádióműsorokat (szakmájához kapcsolódó ismeretterjesztő szövegeket is), megért egyszerűbb, szakmájához kapcsolódó szövegeket (pl. rendelés, reklamálás...);
Hallott párbeszédes szövegek értése	megérti mindennapi beszédhelyzetekben az anyanyelvi beszélőket, megérti szakmája végzésével kapcsolatos párbeszédes szövegek (pl. félfogadás, rendelés-felvétel) lényegét;
Egyszerűbb művészi szövegek értése	megérti a hallott, illetve látott művészi szövegek (vers, színházi előadás, film, regény- és elbeszélésrészlet) lényegét, üzenetét;
Feladatok megoldása	megoldja a hallott szöveggel kapcsolatos szóbeli és írásbeli feladatokat (információkeresés, összefogalás, lényeg meglátása, kép és szöveg összekapcsolása, a beszédhelyzet körülményeinek megállapítása, ismeretlen szavak jelentésének megkeresése szótár segítségével).

OLVASÁSÉRTÉSI KÉSZSÉG FEJLESZTÉSE

A diákok írott művészi és nem művészi szövegeket olvasnak és fogadnak be.

• Fejlesztik a kritikus, logikus gondolkodás, a következtetés és értelmezés készségét.
• Iskolai és házi olvasás során fejlesztik az értő olvasás és az érthető (jó intonációjú, jó ritmusú) és értelmes felolvasás készségét.

A diák:

Monologikus szövegek értése	megért olyan mindennapi témákról szóló szövegeket, amelyek ismeretlen nyelvi elemeket is tartalmaznak; tud az adott szövegben tájékozódni, a szöveg lényeges információit megérti és kikeresi; megérti a mindennapi élet gyakoribb szövegtípusait (magánlevél, reklám, étlap, időjárás-jelentés, tájékozódás, útbaigazítás ...); megérti a szakmai életével kapcsolatos egyszerűbb szövegeket (hirdetés, reklám, használati utasítás, álláshirdetés);
Feladatok megoldása	megoldja az olvasott szöveggel kapcsolatos szóbeli és írásbeli feladatokat (információkeresés, összefoglalás, lényeg meglátása, kép és szöveg összekapcsolása, a beszédhelyzet körülményeinek megállapítása, ismeretlen szavak jelentésének megkeresése szótár segítségével);
Egyszerűbb művészi szövegek értése	megérti az olvasott művészi szövegek (vers, színházi előadás, film, regényrészlet- és elbeszélés) lényegét, üzenetét, megállapítja a témát, helyet és időt, jellemzi a szereplőket;
Olvasás, felolvasás	tanári vagy más bemutatás meghallgatása, illetve felkészülés után a szöveget érthetően, megfelelő hangsúllyal és intonációval felolvassa.

BESZÉDKÉSZSÉG FEJLESZTÉSE

A diákok beszélgetéseket folytatnak (monologikus és párbeszédes), beszédgyakorlatokat készítenek és adnak elő.

• Fejlesztik a különböző beszédszándékok kifejezésének készségét.
• Elsajátítják a helyesejtés és nyelvhelyesség követelményeit, megfelelő hangsúllyal és hanglejtéssel beszélnek.
• Elsajátítják a beszédhelyzetnek megfelelő kulturált nyelvi magatartást.

A diák:

Beszélgetésbe való bekapcsolódás	bekapcsolódik a beszélgetésbe, megismeri és alkalmazza a nyelvi illemszabályokat, kifejezi kommunikációs szándékait (bemutatkozik, bemutat, megköszön...), gyakorolja és elsajátítja a szakmai életével kapcsolatos nyelvi megnyilvánulásokat (telefonálás, félfogadás...), kifejezi véleményét látott vagy hallott eseményről, olvasott szövegről (pl. környezetvédelem);
Információszerzés és –közvetítés	mindennapi teendői során információkat, segítséget, útbaigazítást kér, illetve közvetít;
Egyszerűbb nem művészi szövegek alkotása	elbeszél cselekményt, leír helyet, tárgyat, terméket, munkafolyamatot, személyt jellemez, megfelelő előkészítés után összefoglalót, beszámolót, kiselőadást tart megadott (szakmai) témakörben;
Művészi szövegek	elmeséli művek tartalmát, jellemzi a szereplőket, kifejti véleményét a szövegről, megtanul és érthetően, megfelelő hangsúllyal, intonációval elmond néhány verset.

ÍRÁSKÉSZSÉG FEJLESZTÉSE

A diákok különböző műfajú szövegeket írnak.

• Fejlesztik a különböző beszédszándékok kifejezésének készségét.
• Elsajátítják és alkalmazzák a szövegszerkesztés követelményeit, a műfajnak megfelelő stílusjegyeket.
• Fejlesztik helyesírási és nyelvhelyességi készségüket.

A diák:

Írásbeli kommunikációs helyzetek	képeslapot, magán- és hivatalos levelet, e-mailt, faxüzenetet ír, információt kér és ad;
Rövidebb nem művészi szövegek alkotása	rövidebb mindennapi (elbeszélés, leírás) szövegeket ír, szak szövegeket ír (munkafolyamat leírása, termék bemutatása), közéleti és hivatalos szövegeket (pályázat, kérvény, önéletrajz, meghatalmazás, igazolás, meghívó, reklamáció) ír, kitölt egyszerű nyomtatványokat;
Művészi szövegek	leírja olvasott művek tartalmát, jellemzést készít, megadott szempontok szerint beszámol olvasmányairól;
Feladatok megoldása	írásban megold szövegértési, helyesírási és nyelvi feladatokat.

3. Oktatási célok

1.   A diákok megismerik a magyar köz- és irodalmi nyelvet.

2.   A diákok megismerik és használják az alapvető nyelvészeti kifejezéseket.

3.   A diákok megismerik a magyar nyelv helyesejtésének és helyesírásának rendszerét.

4.   A diákok ismerkednek a magyar művelődéstörténettel; általános és irodalmi műveltségüket olvasással, színházlátogatással, tanulmányi kirándulásokon való részvétellel gazdagítják.

5. A diákok gazdagítják szókincsüket, illetve fejlesztik pragmatikai-logikai-grammatikai (nyelvhelyességi, helyesejtési és helyesírási) képességüket.

4. Témakörök

• Bemutatkozás (név, életkor, nemzetiség, foglalkozás, nemzetiség)
• Család (a család és az otthon bemutatása, családi ünnepek, rokoni kapcsolatok)
• Iskola (a diákok élete, tanár-diák viszony, iskolai redezvények, tevékenységek)
• Emberi kapcsolatok (szokások, barátság, szerelem)
• Mindennapi életünkből (orvosnál, ügyintézés a postán, a bankban, a rendőrségen, egyéb szolgáltatások)
• Időjárás és öltözködés (évszakok, divat)
• Vásárlás (vásárlási szokások, árucikkek, bevásárlóközpontok, fizetési módok)
• Étkezés (kedvenc ételek, italok, vendéglátás)
• Szabadidő, szórakozás (sport, zene, olvasás)
• Utazás (turizmus, bevásárlóturizmus, magyar városok)
• Egézséges életmód (szenvedélybetegségek, a mozgás, táplálkozás fontossága)
• Környezetünk (környezetvédelem, az egyén felelőssége)
• A munka világa, tervek a jövőről (szakmák, az élethosszig tartó tanulás)
• Kultúra és irodalom (művelődéstörténet, magyar írók, tudósok, feltalálók)

5. NYELVTAN

• Az ige és ragozása

alanyi és tárgyas ragozás; kijelentő, felszólító és feltételes módú (rendhagyó is) igék ragozása; az ikes igék; -lak, -lek (jelen és múlt idő); a van létige és tagadása; a szokott ige használata; a műveltető és ható igék képzése és használata

• Az igekötő

funkciói, írása

• Az igenevek

a főnévi, melléknévi és határozói igenév képzése és használata (mondatátalakítás)

• A főnév

egyes és többes száma

• A melléknév és fokozása
• A számnév

fajtái, ragos számnevek (-a, -e, -án, -én, -szor, - szer, -ször)

• A névmások

a személyes névmás és különböző határozóragos alakjai, a visszaható névmás, a kölcsönös névmás, a birtokos névmás, a mutató névmás

• A névelők

helyes használat

• A névutók (hely-, idő-, ok-, és részeshatározó kifejezése)
• Határozószók (hely-, idő-, mód-)
• Birtokviszony kifejezése

főnevek és névmások esetében, az –i birtokjel

• A mondat

tő-, bővített mondat és hiányos mondat; összetett mondatok alkotása, átalakítása

• Az alany és az állítmány egyeztetése
• A tárgy

a tárgy és az állítmány kapcsolata

• A határozók

a hely, az idő, a módféle, az állapotféle és az egyéb határozók

A határozóragok: helyhatározóragok (-ból, -ből; -ban, -ben; -ba, -be; -ról, -ről; -n, -on, -en, -ön; -ra, -re; -tól, -től; -nál, -nél; -hoz, hez, höz; -ig) időhatározóragok (-kor; -tól, -től, -ig; -nta, -nte; -nként) módhatározóragok (-an, -en; -ul, -ül) eszköz- és társhatározóragok (-val, -vel) ok- és célhatározórag (-ért) részeshatározórag (-nak, -nek)

• A jelzők

a minőség-, a mennyiség- és a birtokos jelző

• Ige-, főnév- és melléknévképzés

A felsorolt nyelvtani kifejezések magyarázatát a diákoknak nem kell tudniuk, hiszen csak megismerik, majd szövegkörnyeztben felismerik a fogalmakat. Nem a nyelvtani ismereteket bővítjük, hanem a szóbeli és írásbeli szövegfeldolgozás és -alkotás kapcsán gyakoroljuk a hozzájuk kapcsolódó tudnivalókat, tehát a funkcionális nyelvhasználat szolgálatában alkalmazzuk őket.

Példa:

A főnevet nem kell tudni definiálni, de fel kell ismerni a szövegben, helyesen kell használni a többes számát, gyakorolni kell a jelezését és ragozását.

6. HELYESÍRÁS

• A kiejtés szerinti írásmód (toldalékok (a múlt idő jele, tárgy ragja, -ú, -ű melléknévképző, -val, -vel kapcsolása, a felszólító mód -j jelének kapcsolása) szabályszerű írása)
• A szóelemző írásmód (a hasonulás, az összeolvadás, msh-változások az igealakokban)
• A hagyományos írásmód (az ly írása)
• Az egyszerűsítő írásmód
• A különírás és az egybeírás (a szóösszetételek egyszerűbb esetei)
• A kis és nagy kezdőbetűk (kis kezdőbetűk: ünnepek, rendezvények, népek; nagy kezdőbetűk: a földrajzi nevek (település, hegy, folyó, tenger, ország, utca), az intézménynevek, a márkanevek, a címek)
• Az elválasztás (egyszerűbb esetei)
• Az írásjelek (az egyszerű mondatot záró írásjelek, a mondatrészek közötti írásjelek gyakoribb esetei (és, vagy, de, mert…)
• A számok és a keltezés írása

A diákoktól nem a felsorolt elvek és szabályok megtanulását és visszamondását várjuk, hanem az írásbeli szövegfeldolgozás és -alkotás során való alkalmazását.

III. KÖVETELMÉNYEK

A továbbhaladás követelményeit a célokban kövér betűkkel kiemeltük.

IV. MÓDSZERTANI ÚTMUTATÓ

A tantárgy keretében a négy készségeterület (beszédértés, beszéd, írás, olvasás) fejlesztése történik elsősorban. Az ismeretszerzést és -bővítést is mindig a készségfejlesztés szolgálatában végezzük, vagyis a befogadást és az alkotást segítjük vele. A tanítás középpontjában mindig a szöveg álljon, szövegből induljunk ki (befogadás), és szövegig (alkotás) jussunk el. Mivel a diákok szakmai életük sikeres teljesítésére is készülnek, a mindennapi beszédhelyzetek mellett a szakmai élet beszédhelyzeteire is készítsük fel őket. A tanár igyekezzék mindig a képzési program fajtájának megfelelően válogatni a szakmai élet beszédhelyzeteit.

A tanárnak gondosan meg kell terveznie munkáját, az eredményes megvalósításhoz pedig nagyon sok gyűjtőmunkára (megfelelő szövegek gyűjtése, adott esetben alkotása) lesz szüksége.

A tanárnak olyan légkört kell teremtenie az órán, hogy a diákoknak legyen kedvük megnyilatkozni, akkor is, ha hibásan vagy szegényes szókinccsel beszélnek. Az órákon a leggyakoribb tevékenység a beszélgetés (közös, párban vagy csoportban) legyen.

Az alábbiakban a négy készségterület fejlesztéséhez adunk útmutatót.

1. BESZÉDÉRTÉSI KÉSZSÉG FEJLESZTÉSE

A nyelvi kommunikációban a beszédértésnek is legalább olyan nagy szerepe van, mint magának a beszédnek. A diákokat már a nyelvtanulás kezdetétől arra kell szoktatni (akár a szintjüknél nehezebb eredeti vagy nyelvtanulási célra készült szövegek alkalmazásával is), hogy a szövegkörnyezet és egyes kulcsszavak értése elegendő támpontot nyújt a szöveg lényegének megértéséhez. A beszédértési készség fejlesztésénél a diákok a szövegegész globális megértésére törekedjenek, erre kell őket ösztönözni.

A beszédértési készség fejlesztését szolgáló gyakorlatok kivitelezése:

1.1. A beszédértési gyakorlatok előkészítése

A tanár még a magnó/videó bekapcsolása előtt magyar nyelven (a diákok nyelvi szintjének megfelelően) felkészíti a diákokat a szöveg befogadására, éspedig:

• ismerteti a szöveg műfaját, a szöveg tartalmára vonatkozó általánosabb megállapításokat,
• képanyagot mutat be,
• ismerteti az ismeretlen szavakat,
• irányítja a témával kapcsolatos beszélgetést (pl. a cím alapján vagy a szövegből kiragadott néhány szó, képanyag alapján),
• a szöveg kulcsmondatait (kulcsinformációit) nem megfelelő sorrendben tünteti fel, a diákok próbálják helyes sorrendbe állítani,
• hasonló témáról olvas.

1.2. A beszédértési gyakorlat közben

A diákok többször hallgassák meg a szöveget.

Lehetséges feladattípusok:

• a szöveg legfontosabb (műfaj, téma, idő, hely, szereplők) információira vonatkozó kérdések,
• a tanár állításokat mond, amelyekről a diákoknak el kell dönteniük, hogy igazak vagy hamisak,
• feleletválasztós kérdések (teszt),
• tények lejegyzése (táblázatok hiányzó elemeinek pótlása, eseményvázlat),
• szerepjáték – a tanár kikapcsolja a magnót, a diák folytatja (monológ, párbeszéd) a történetet / újrahallgatva összehasonlítja sajátját a felvétellel.

1.3. A beszédértés gyakorlása után

A gyakorlatok elvégzése után a diákok egyre inkább elszakadhatnak az eredeti szövegtől, és több személyes megnyilatkozásra nyílik mód.

Ilyen gyakorlatok lehetnek pl.:

• címválasztás,
• a történet továbbszövése, más szemszögből való elmesélése,
• elbeszélő történet párbeszéddé alakítása és fordítva,
• vázlatpontok készítése a szövegről,
• vita, beszélgetés, kommentárok a szövegről.

2. OLVASÁSÉRTÉSI KÉSZSÉG FEJLESZTÉSE

Az olvasásértési készséget fejlesztő gyakorlatok a diákokat felkészítik különböző műfajú autentikus szövegek olvasására és megértésére. A tevékenységek során a diákok egynyelvű, ill. kétnyelvű szótárakat, különböző képanyagot vagy más segédeszközt használnak.

A tanár feladata, hogy különböző olvasási stratégiákat sajátíttasson el a diákokkal.

A diákok először inkább némán olvassák el a teljes szöveget, hiszen a szöveg megértése a cél. A hangos felolvasás a megértés rovására mehet, míg a mondatonkénti tagolás szétdarabolja a szöveg egységét, és nem teszi lehetővé az ismeretlen kifejezések jelentésének kikövetkeztetését a szövegkörnyezetből. A helyes ejtés gyakorlása érdekében azonban hangosan is olvassanak a diákok.

A diák a kitűzött célnak megfelelően választja meg az olvasási stratégiát, amely lehet:

• a szöveg egészének gyors, globális áttekintése,
• bizonyos részletek, kulcsinformációk megtalálása,
• a szöveg értelmezése, értékelése.

Az olvasásértési készség fejlesztésének három fázisa:

2.1. Olvasás előtti tevékenységek

A szöveg feldolgozását előzze meg a szövegre való ráhangolás fázisa. A szöveg címe, a hozzátartozó képek, a szövegből kiemelt néhány szó alapján a diákok találgathatják, hogy miről fog szólni a szöveg. A diákok figyelmének irányítására és a megértés későbbi ellenőrzésére a szöveg elolvasása előtt adjunk feladatokat vagy megfigyelési szempontokat, és ne csak utólag tegyünk fel kérdéseket.

A tanár például az alábbi lehetőségek közül választhat:

• A szöveget már egy ismert szöveg elemeinek felidézésével mutatja be.
• Ismerteti a szöveg kulcssszavait.
• A szöveg témájára vonatkozó képanyagot mutat be; a diákok kifejezik benyomásaikat, érzelmeiket, véleményüket.
• A szöveg lényeges elemeit nem megfelelő sorrendben ismerteti; a diákok helyes sorrendbe állítják őket.

Ha az idő és a körülmények lehetővé teszik, a szövegeket a szokásostól eltérő formában is “tálalhatja” a tanár, pl.:

• a legépelt szöveget szétvágja mondatokra, bekezdésekre,
• bizonyos szavakat szinonimákkal helyettesítve sokszorosítja a szöveget,
• a szöveget szavak kihagyásával gépeli le,
• mindenfajta központozás nélkül leírt szöveget ad a diákok kezébe,
• a szöveg kulcsmondatát minden jelzés nélkül kihagyja – annak helyét és tartalmát a diákoknak kell az elolvasás után kitalálniuk.

2.2. Olvasás közbeni tevékenységek

A tanár olyan stratégiákat alkalmaz, amelyek lehetővé teszik, hogy a diákok gyorsabban megértsék a magyar nyelvű szöveget, annak ellenére, hogy az több ismeretlen kifejezést tartalmaz.

Leggyakoribb feladattípusok:

• néhány előre megadott kérdés a szöveg legfontosabb információira vonatkozóan,
• állítások, melyekről a diákoknak el kell dönteniük, hogy igazak vagy hamisak,
• feleletválasztós teszt,
• a tanár hibás állításainak javítása,
• táblázatok hiányzó elemeinek pótlása,
• az információk helyes sorrendbe állítása,
• szókihagyásos mondatok/szöveg üres helyeinek kitöltése,
• a szöveg témájának, rendeltetésének felismerése.

2.3. Olvasás utáni tevékenységek

A szöveg elolvasásával és a gyakorlatok megoldásával nem ér véget a szöveg feldolgozása. A szövegfeldolgozást záró gyakorlatok során a diákok egyre inkább elszakadnak az eredeti szövegtől, és több személyes megnyilatkozásra (benyomás, vélemény, érzelem) nyílik módjuk.

Ilyen gyakorlatok lehetnek a következők:

• a történet továbbszövése és/vagy előzményeinek kitalálása,
• a történet más szemszögből való elmesélése,
• elbeszélő történet párbeszéddé való átalakítása és fordítva,
• a szöveg dramatizálása,
• vita, beszélgetés, kommentárok a szövegről.

3. BESZÉDKÉSZSÉG FEJLESZTÉSE

A magyar nyelv mint második nyelv tanításának/tanulásának egyik legfontosabb célja, hogy a megtanult nyelvi formákat a diákok szándékaik, gondolataik és érzelmeik kifejezésére valódi élethelyzetekben alkalmazni tudják.

Mivel a másik nyelven való önkifejezés megfogalmazása nehézséget okoz/hat a diákoknak, a tanárnak bátorítania kell őket a magyar nyelven folyó beszélgetésre. A szóbeliség a nyelvtanulás folyamán kulcsszerepet játszik (kommunikációra épülő nyelvoktatás). A tanárnak arra kell törekednie, hogy a tanórákon a beszélgetések ne legyenek kényszeredett (kérdés-felelet, diákok közti vita kiprovokálása), ill. túlságosan szabad, a keretet áthágó beszélgetések. A beszédkészség fejlesztését szolgáló feladatok közt legyenek játékos feladatok is. A hagyományos társalgási témák mellett választhatnak szokatlan, esetleg abszurd szituációkat is, amelyek megmozgatják a diákok fantáziáját, s önkifejezésre késztetik őket. Így a diákok bekapcsolódnak és részt vesznek a beszélgetésben, kialakul egy egészséges versenyszellem, megtanulnak győztesként, esetenként vesztesként kikerülni egy-egy szituációból.

A beszélgetés lehet kötetlen vagy irányított beszélgetés.

A kötetlen beszélgetést is meg kell tervezni, pl. a tanár a beszéd során feladatokat oszt ki, a gyakorlatra szánt időt meghatározza, versenyhelyzetet teremt stb.

Az irányított beszélgetés során a tanár meghatározott nyelvi formák használatát várja el a diákoktól. Igen fontos a kérdésfeltevés gyakorlása is, hiszen ez a kommunikációban éppen olyan fontos, mint a válaszadás.

A játékosság legtöbbször a verbális kommunikációra épül, de a nem verbális kommunikáció elemeit is alkalmazhatjuk (gesztus, arcjáték, mozgás, pantomim stb.).

3.1. Párbeszéd

A párbeszéd a mindennapi szóbeli kommunikáció egyik legfontosabb eleme, ezért nagy hangsúlyt fektetünk gyakorlására.

A tanár a diákokkal mindig ismertesse a kommunikációs folyamat tényezőit, s a diák ebből kifolyólag alkalmazkodjon a beszédhelyzethez.

3.2. Szerepjáték

A játék különböző formái a diákok életkorának és érdeklődésének megfelelően végigkísérik őket az oktatási folyamatban.

A szerepjátékban a diák vagy saját magát vagy egy képzelt személyt alakít egy kitalált helyzetben. Megtervezése legyen átgondolt és alapos, a tanári utasítások egyértelműek és pontosak.

A szerepjátékok menete:

1. a körülmények bemutatása/magyarázata, szereposztás, feladatok meghatározása

2. kivitelezés (pármunka, csoportmunka),

3. a kivitelezés elemzése:

• a diákok önértékelése,
• a játékban résztvevők kommentárja,

4. az elvégzett munka értékelése.

A szerepjátékok fajtái:

• információcsere: személyek, érdekek bemutatása, mindennapi életre vonatkozó ismeretek,
• szerepjáték előre megírt forgatókönyv alapján; a tanár elkészíti a forgatókönyvet, a diákok szerepet választanak,
• kapcsolatfelvétel és kapcsolattartás:
  • ismeretlen személlyel (buszon, üzletben…),
  • meghatározott céllal (a hiányzás igazolása, jókívánság kifejezése...),
• szituációs játékok.

3.3. Monologikus megnyilatkozás

A kommunikáció központú nyelvtanulás során gyakran nyílik lehetőség arra, hogy a diákok önmagukról, elvárásaikról, örömeikről és gondjaikról nyilatkozzanak, egyúttal megismerjék társaikat, és elmélyítsék embertársukkal való együttérzési készségüket.

3.4. Projektmunka

A projektmunka keretében minden diáknak lehetősége van saját képpeségeinek megfelelően közreműködnie. A tanárnak koordináló szerepe van.

A projektmunka elkészítésének mozzanatai:

1. bevezetés: a tanár bemutatja a témát, a vizuális és egyéb eszközöket,
2. felkészülés a projektmunkára: a diákok ötleteket gyűjtenek, érdeklődésüknek megfelelően csoportokat alkotnak,
3. pármunka: tervezés, a munka felosztása, a projektmunka bemutatásának módja; az első szakaszban a tanár vezeti és irányítja a munkát, majd a diákok önállóan dolgoznak,
4. a projektmunka plenáris bemutatása,
5. az elvégzett tevékenység értékelése (a diákok végzik, a tanár összefoglalja).

4. AZ ÍRÁSBELI KÉSZSÉG FEJLESZTÉSE

Az írásbeli készséget fejlesztő gyakorlatok általában a szöveg előzőleg már elhangzott szóbeli tárgyalására alapoznak. A diákok először – a fokozatosság elvének megfelelően –szókapcsolatokat, rövidebb szövegeket alkotnak. Mivel csak gyakorlással fejleszthetjük a diákok írásbeli készségét, sok különböző feladatot kell számukra készíteni. Az irányított tevékenységként bevezetett gyakorlásnak idővel szabad, alkotó tevékenységgé kell kinőnie magát.

Írásbeli készséget fejlesztő tevékenység irányítása:

• szövegminta tárgyalása-> a szövegmintához kapcsolódó gyakorlat -> új szöveg alkotása-> értékelés-> javítás,
• az alkotott szöveg összehasonlítása hasonló szöveggel, ill. szövegmintával->értékelés-> javítás-> újabb szövegalkotás.

4.1. Az írásbeli készség fejlesztését szolgáló gyakorlatok néhány példája:

• mondatalkotás: a diákokat rászoktatjuk a megfelelő szavak kiválasztására, a helyes nyelvhasználatra, a helyesírási szabályok betartására,
• hiányos szöveg kiegészítése: a tanár hiányos szöveget közöl, a diákok kiegészítik a hiányzó adatokkal,
• rövidebb leírások és tartalmak: általában szóbeli tevékenység (beszéd/meghallgatás/sűrített tartalom) előzi meg,
• szövegalkotás megadott adatok/kifejezések felhasználásával,
• szövegminta bemutatása, amely segítségével a diákok megismerkednek a szöveg (pl. életrajz) szerkezetével és tartalmával.

4.2. Az irányított és kreatív írás néhány példája:

• szövegalkotás adott utasítások szerint (kulcsszavak segítségével),
• meghatározott szándékkal, ismert címzettnek szóló szöveg alkotása (magánlevelezés),
• ismert személy jellemének megváltoztatása (tanár, iskolatárs, történelmi személy),
• reklámklipp szövegének alkotása (meggyőzés, lelkesítés).

Nagyon fontos, hogy a tanár fokozatosan vezesse rá a diákokat a nehezebb feladatok megoldására.

5. Tantárgyközti koncentráció

A magyartanár az éves terv készítésekor informálódjon a szlovén nyelv és irodalom, valamint a szaktantárgyak céljairól és tartalmáról.

V. AZ ELLENŐRZÉS ÉS ÉRTÉKELÉS KÖTELEZŐ MÓDJAI

1. Az ellenőrzés kötelező formája a szóbeli és az írásbeli ellenőrzés.

2. Útmutató a tanároknak:

Az ellenőrzést és értékelést szabályozó dokumentumok megfogalmazzák az ellenőrzés és értékelés elveit is, amelyek közül a fontosabbak: az ismeretek és képességek különböző taxonómiai szintű mérése, a változatos mérési és értékelési formák, visszajelzés a diákoknak és szüleiknek.

Az ellenőrzést és az értékelést célszerű az éves tervben gondosan megtervezni. Fontos, hogy a kettő közt különbséget tegyünk, s ne használjuk fel az ellenőrzést arra, hogy osztályzathoz jussunk. Ha az ellenőrzés eleget tesz rendeltetésének, az írásbeli dolgozatok és felmérőlapok értékelésénél nincs szükség ismétlésre.

Az ellenőrzéskor a tanár a diákok tudásának és képességeinek szintjét állapítja meg. Attól függően, hogy mikor történik, az ellenőrzésnek három funkciója van:

• megállapítja az előzetes tudást (egy-egy anyag vagy témakör előtt),
• megállapítja az új ismeretek, képességek elsajátításának mértékét (folyamatosan az új anyag tárgyalása közben),
• megállapítja az átfogó tudást (egy témakör vagy más kerek egység végén).

Ügyeljünk arra, hogy az ellenőrzés rendszeres és sokoldalú legyen, terjedjen ki a négy alapkészségre (hallott szöveg értése, beszédkészség, olvasott szöveg értése, íráskészség), a szókincs, valamint a funkcionális nyelvhasználat vizsgálatára. Az írásbeli és a szóbeli ellenőrzést a tanítási gyakorlatnak megfelelően alkalmazzuk, a szóbeliség és az írásbeliség arányának megfelelően.

Az osztályzat mellett igen fontos az, hogy milyen megjegyzéseket fűzünk a dolgozathoz vagy a szóbeli felelethez. Ezzel ugyanis bátoríthatjuk a diákokat, tanulási tanácsokat adhatunk nekik.

A diákokkal a tanév elején közölni kell, mit és hogyan értékelünk, és ismertetni kell velük az egyes osztályzatok kritériumait.

A tanév során a következő szóbeli tevékenységet értékeljük:

• monologikus nem művészi szöveg alkotása,
• dialogikus nem művészi szöveg alkotása,
• vers vagy prózai részlet előadása.

A tanév során a következő írásbeli tevékenységet értékeljük:

• hallott nem művészi szöveg értése,
• olvasott nem művészi szöveg értése, nyelvhasználati feladatsor,
• nem művészi szöveg alkotása írásban.

VI. Melléklet

Nyelvi szintleírások magyarázata az Európa Tanács idegennyelv-oktatásra vonatkozó ajánlásai alapján*
C2		Minden hallott vagy olvasott szöveget könnyedén megért. A különböző beszélt vagy írott forrásokból származó információkat össze tudja foglalni, összefüggően tudja felidézni az érveket és a beszámolókat. Spontán módon ki tudja fejezni magát, teljesen összefüggően és pontosan, a jelentések kisebb árnyalatai között is különbséget tud tenni, még a bonyolultabb helyzetekben is.
C1		Meg tud érteni különböző fajtájú igényesebb és hosszabb szövegeket, és a rejtett jelentéstartalmakat is érzékeli. Folyamatosan és spontán módon tudja kifejezni magát, anélkül hogy túl sokszor kényszerülne arra, hogy keresse a kifejezéseket. A nyelvet rugalmasan és hatékonyan tudja használni társadalmi, továbbá a tanuláshoz és a munkához kapcsolódó célokra. Világos, jól szerkesztett, részletes szöveget tud alkotni összetettebb témában is, eközben megbízhatóan használja a szövegszerkesztési mintákat, szövegösszekötő elemeket.
B2		Meg tudja érteni az összetettebb konkrét vagy elvont témájú szövegek fő gondolatmenetét, beleértve ebbe a szakterületének megfelelő szakmai beszélgetéseket is. Olyan szintű normális interakcióra képes anyanyelvű beszélővel, folyamatosan és spontán módon, hogy az egyik félnek sem megterhelő. Világos, részletes szöveget tud alkotni különböző témákról, és képes kifejteni a véleményét valamilyen témáról úgy, hogy részletezni tudja a különböző lehetőségekből adódó előnyöket és hátrányokat.
B1		Megérti a fontosabb információkat a világos, standard szövegekben, amelyek ismert témáról szólnak, és gyakori helyzetekhez kapcsolódnak a munka, az iskola és a szabadidő stb. terén. Elboldogul a legtöbb olyan helyzetben, amely a nyelvterületre történő utazás során adódik. Egyszerű, folyamatos szöveget tud alkotni olyan témában, amelyeket ismer, vagy amelyek az érdeklődési körébe tartoznak. Le tudja írni a tapasztalatait és különböző eseményeket, álmokat, reményeket és ambíciókat, továbbá vázlatosan meg tudja indokolni a különböző álláspontokat és terveket.
A2		Megért olyan mondatokat és gyakrabban használt kifejezéseket, amelyek az őt közvetlenül érintő területekhez kapcsolódnak (pl. nagyon alapvető személyes és családdal kapcsolatos információk, vásárlás, helyismeret, állás). Az egyszerű és rutinszerű nyelvi helyzetekben tud kommunikálni úgy, hogy egyszerű és direkt módon információkat cserél családi vagy mindennapi dolgokról. Le tudja írni nagyon egyszerű formában a viszonyulását valamihez, a közvetlen környezetében és olyan területeken, amelyek a legalapvetőbb szükségleteket érintik.
A1		Megérti és használja a gyakoribb mindennapi kifejezéseket és a nagyon alapvető fordulatokat, amelyeknek célja a mindennapi szükségletek konkrét kielégítése. Be tud mutatkozni és be tud mutatni másokat, meg tud válaszolni és fel tud tenni olyan kérdéseket, amelyek személyes jellegűek (pl. hogy hol lakik), amelyek olyan emberekre vonatkoznak, akiket ismer, vagy olyan dolgokra, amelyekkel rendelkezik. Képes nagyon egyszerű interakcióra, amennyiben a másik személy lassan és világosan beszél és segítőkész.
*	Modern Languages: Learning, Teaching, Assessment. A Common European Framework of Reference (1996). Strasbourg, Council of Europe, 131. p.